 |
|
|
||||||||||||
|
||||||||||||||
 |
||||||||||||||
|
|
 |
|
|
|
Általános Információk Név: ESRB: M GTA. Egy név, egy játéksorozat, és egy nagy pont. S hogy hogyan is jön egy előzetes elejére egy rosszarcú, felettébb unszimpatikus pont? Úgy, hogy a Grand Theft Auto sorozat esetében nem szükséges bármiképpen is bemutatni a cikk alanyát, hiszen eme vérbő opust alighanem mindenki ismeri aki legalábbis két méternél közelebbről látott már PC-t avagy játékkonzolt. Ki imádja és piedesztálra állítja, ki pedig legszívesebben a pokol legmélyebb bugyraiba száműzné a készítőket, az azonban tény, hogy mindenkinek van valamiféle véleménye a GTA sorozatról. Ennek fényében pedig bízvást jöhetnek a kissé elhízott pontok, hiszen jelen írás alanyát mindenki ismeri; aki pedig az elmúlt tíz évet esetlegesen Burma dzsungeleinek legeldugottabb falujában révkalauzként élte le, hamarosan az is kénytelen lesz megismerni a játékot. Imigyen hát a pontok. S imigyen a GTA IV is, mely elméletileg jön, lát, és győz, ahogyan az a nagy hadvezéreknél szokás. Illetve brutális játékoknál. A GTA IV puszta léte aligha okozott bárkinek is szívszélhűdéssel járó sokkot, hiszen a jó, és persze sikeres dolgokat folytatni kell, főként abban az esetben, ha esetünkben a sikeres kitétel alatt több tízmilliós eladásokat kell érteni. A kezdeti kérdés csupán az volt, hogy a fejlesztő Rockstar milyen irányba is haladjon tovább? A zseniális Vice City, illetve a szintén remek San Andreas egyaránt a GTA III által kitaposott játékmenetet vette alapul, amely fölött minden kiválósága ellenére is eljárt már az idő. A rövid távú financiális szempontok által logikusan generált következő GTA így a dicső elődök nyomvonalán haladt volna tovább. Azonban a Rockstar, illetve a kiadó Take 2 megengedheti magának a röpke három éves fejlesztési időt, s ezáltal azt, hogy az új rész szakítson a GTA III koncepciójával, és egy merőben új színt vigyen a sorozatba. S nem mellékesen irtózatos mennyiségű zöldhasút a bankszámlákra. Újdonsült, etikai szempontból némiképpen megkérdőjelezhető ténykedésünk színtere ismételten minden GTA játékok alfája és omegája, a hőn szeretett Liberty City lesz. A város, amely sohasem alszik, a város, ahol kétpercenként megkéselnek valakit, és ahol az „amerikai álom megdöglik”. Újdonsült héroszunk Niko Bellic, aki a szó lehető legklasszikusabb értelmében vett Kelet-Európából jött, amely (bár ez jelentős kihívásnak tűnik) lényegesen koszosabb és romlottabb, mint az a Kelet-Európa, amelyet mi ismerünk. Niko személyében tehát újfent sem egy ártatlan és persze szűzies honpolgárt kapunk kézhez, aki a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán válik bűnözővé, hanem egy olyan személyt, ki maximum a véletlenek szerencsés összjátéka folytán nem nyisszantja el az ember nyakát, ha az szúrós szemmel nézett rá. A fő küldetésszál végigvitele mellett tonnányi mellékküldetést is teljesíthetünk, amelyekben bőségesen lesz lehetőségünk szétlőni mind a hozzánk hasonló bűnöző létformák, mind pedig a rend őreinek valagát. A játékidőt a fejlesztők usque száz órára prognosztizálják, ami már önmagában állva is kifejezetten impozáns adat – s ebbe még nem is számolták bele azt, hogy a GTA sorozat egyéb részeihez hasonlóan jelen esetben is minden bizonnyal a szó legszorosabb értelmében véve is napokat szórakázhatunk el a város felderítésével, és a járókelők módszeres terrorizálásával.
A játékmenet, mint az várható volt, jelentősen átalakul. Egyrészt a realizmus felé hajlás számos ponton (például autók vezetése, fizika, polgártársak illetve ellenfelek viselkedése) megnyilvánul, másrészt pedig a játékmenet sokkal inkább filmszerű lesz, mint az eddigiekben, azaz a korábbi részekben nem egyszer zseniális, a játék motorjával készült átvezető animációkból még többet és még jobbat várhatunk. A GTA IV nagymértékben épít a meglepetésre, a váratlan eseményekre, melynek értelmében soha nem tudhatjuk, hogy a taxit, amelybe beülünk, nem rendőr vezeti-e, hogy véletlenül nem futunk-e bele egy bandaháborúba, egy polgár nem siet-e társa segítségére, avagy egy küldetés során mikor vesz hajmeresztő fordulatot a történet. A különféle karakterekhez való viszonyunk is folyamatosan változni fog, így az után sem ülhetünk a babérjainkon, ha már elnyertük valakinek a kegyeit, hiszen könnyen lehet, hogy a későbbiekben sikeresen mérgesíthetjük fel azzal, ha olyan lépéseket teszünk, amelyek sértik az érdekeit.Főhősünket most is saját ízlésünknek megfelelően átszabhatjuk, alakíthatjuk, és tornászhatjuk egyre feljebb az alvilág némiképpen kétes értékű ranglétráján. Megjelenését minden felmerülő igény szerint, enyhe Simses áthallással alakíthatjuk olyanra, mely kellőképpen tükrözi kifinomult lelkivilágunkat, s amellyel apró, véres cafatokra lőhetjük az ellent. Mivel a ranglétrán való emelkedés elengedhetetlen eszköze az egyes, irántunk felettébb negatív érzelmeket tápláló emberkék koponyájának módszeres szétverése, így Niko a korábbi főszereplőkhöz képest valóságos Songokuvá képezhető – energianyalábok nélkül persze. Míg az eddigi részekben a közelharc meglehetősen egyszerű volt – idementünk, odamentünk, ütöttünk egyet és visszamentünk –, addig az új epizódban már változatos kombókat tanulhatunk meg, s alkalmazhatunk is nagy vehemenciával az ellenfelek már említett kobakján.
Avagy bármi másán, hiszen az ígéretek szerint realisztikusabb sérülési rendszert is kapunk. A helyszín, Liberty City pedig ezúttal még szebb, nem feltétlenül nagyobb, azonban mindenképpen realisztikusabb lesz, mint az eddigiekben-több lehetőség, több akció, több vér. |
|
|
|
[Főoldal] [GTA IV] [Küldetések] [Letöltések] [Multiplayer] [Multimédia] [Városról] [Térkép] [Pc] [Újdonságok] [kép] |
|
|
|
|
|
Kiadó hírdetésnek: ghem@windowslive.com |
|||
|
Kiadó hírdetésnek: ghem@windowslive.com |
|||
|
Kiadó hírdetésnek: ghem@windowslive.com |
|||